RaliBlog

Malackát megsütötték

Elnézést Mr. A. A. Milne! 

18 év alattiak, valamint kiskorú ivadékokkal rendelkező szülők, nagyszülők kérem, ne olvassák! Az írás felháborító, valamint befolyásolhatja az álmodozók mesékbe vetett hitét, erősítheti, vagy éppen gyengítheti eddigi meggyőződésüket!

•  Egyik reggel, mikor Robi a megszokott mozdulattal a szomszéd rózsái közé öntötte az éjjeli edény tartalmát, füstre lett figyelmes a kert végében. Nem tudta mire vélni, így hát elindult, hogy felderítse ennek okát. Korán volt, álmos is volt, joggal hihette, hogy álmodik, mikor megpillantotta Micimackót, aki a tűz mellett ült és serényen forgatott egy jókora nyársat, miközben halkan dudorászott…hull a hó és hózik, Micimackó fázik.

A reggeli erdő felszálló párája és Micimackó szája sarkában füstölgő félig szívott „spangli” édeskés illata keveredett az égett fenyőgyanta jellegzetes szagával. Szép volt ez látványnak is, de ez most Robit egyáltalán nem érdekelte.

A tuti Trabi, meg a Rezső

A nyolcvanas években volt egy Trabantom, ami – hála barátom gépészmérnöki tudományának, meg a Magyar – NDK barátságnak – akár száznegyvenet is tudott menni, ha elég hosszú volt az egyenes.

A helyi körzeti megbízott ütött-kopott ezerkettesét néhányszor igencsak megvertem a hatos útról a faluba vezető 3 km-es egyenesen.

Bandi

Péntek reggel a krasznokvajdai tankoló zóna után - jó korán - a mezőny előtt vagy másfél órával már a rakacai beíróban voltam. Volt időm nézelődni! Beszélgettem a helyi többség néhány prominens képviselőjével is. Szóba került ez is, az is, miközben kiosztottam néhány csokit a korán kelő purdéknak.