Malackát megsütötték

Elnézést Mr. A. A. Milne! 

18 év alattiak, valamint kiskorú ivadékokkal rendelkező szülők, nagyszülők kérem, ne olvassák! Az írás felháborító, valamint befolyásolhatja az álmodozók mesékbe vetett hitét, erősítheti, vagy éppen gyengítheti eddigi meggyőződésüket!

•  Egyik reggel, mikor Robi a megszokott mozdulattal a szomszéd rózsái közé öntötte az éjjeli edény tartalmát, füstre lett figyelmes a kert végében. Nem tudta mire vélni, így hát elindult, hogy felderítse ennek okát. Korán volt, álmos is volt, joggal hihette, hogy álmodik, mikor megpillantotta Micimackót, aki a tűz mellett ült és serényen forgatott egy jókora nyársat, miközben halkan dudorászott…hull a hó és hózik, Micimackó fázik.

A reggeli erdő felszálló párája és Micimackó szája sarkában füstölgő félig szívott „spangli” édeskés illata keveredett az égett fenyőgyanta jellegzetes szagával. Szép volt ez látványnak is, de ez most Robit egyáltalán nem érdekelte.

Mi van? Hó? Július közepén, mikor baromi meleg van, ráadásul tűzgyújtási tilalom…? Hülye ez, vagy be van rúgva? – gondolkodott Robi és megcsípte arcát, hogy megbizonyosodjon valóban ébren van-e. Ébren vagyok, tehát ez valóság! – konstatálta döbbenten.
Robi nem látta, hogy mi van a nyárson, de valami rosszat sejtett, ahogy egyre közelebb ért a tűzhöz. Micimackó nem hallotta, hogy valaki közeledik, mert a tűz pattogása elnyomta Robi lépteinek zaját, ráadásul a nyugati szél éppen a szemébe fújta a füstöt, ezért nem is látta, hogy ki a látogató és csak a szerencsén múlott, hogy spontán védekezésből nem ölte meg Robit.
Jó reggelt kedves Micimackó! - köszönt illedelmesen Robi.
Csőváz! – válaszolt kelletlenül Micimackó, miközben tekintetét ismét a tűz fölött forgó nyársra irányította.
Mi a faszt keresel itt ilyen korán reggel? Nem tudsz aludni kis pöcs? - kérdezte foghegyről.
És te meg mit csinálsz, ha szabad tudnom? - kérdezett vissza Robi.
Mit keres Malacka a tűz fölött? Nincs neki melege?
Közöd nincs, hogy mit csinálok, amúgy meg nincs melege, már megszokta! – kuncogott Micimackó, és a kezében lévő húsvillával kicsit megböködte malacka szépen piruló combocskáját.
Robinak ekkor esett le, hogy a tűz fölött forgó Malacka nem pusztán egy sajátos kozmetikai eljárás részese, hanem inkább Micimackó látens szükségleteinek szenvedő alanya. A szép egyenesre faragott nyársra, szakszerűen felhúzott Malacka, kissé bizarr látvány volt, de érdekes módon mégsem okozott különösebb lelki traumát Robinak, bár furcsa volt a tűz mellé ledobva látni Malacka piros mobilját és fényképes plasztik kártyáját, aminek zsinórját megperzselte már a tűz és az eredeti feliratból csak az első két betű látszott: MN... Percekig állt és bámulta a tüzet, hallgatta a parázsra csepegő zsír sercegését miközben gyomra hangosan jelezte, hogy itt a reggeli ideje.
Most felejtsd el! – mondta Micimackó, aki meghallotta Robi gyomrának korgását,
majd a nyomaték kedvéért felemelte a húsvillát.
Évekig etettem, gondoztam, csak nem gondolod, hogy adok belőle bárkinek is? Ja…és mielőtt bármi rosszra gondolsz, ő akarta így!
Malacka kérte, hogy süsd meg egy nyárson? - kérdezte csodálkozva Robi.
Igen, igen, igen! Tessék itt az írás róla, ha nem hiszed! A tanúk is rendben vannak, ők is aláírták, ott van az alján Füles, meg Tigris aláírása.
Robi olvasta és próbálta felfogni az írás értelmét, de nem nagyon ment neki. Soha nem volt jó szövegértelmezésből, tavaly majdnem megbukott belőle, csak a tanár jóindulata mentette meg az osztályismétléstől. Gyökeresen más lett volna a helyzet, ha felfogja, mert akkor rájön, hogy az elmúlt két évben Micimackó miért is bánt olyan kedvesen Malackával. Kevesen tudják, de az ő ötlete volt az is, hogy vegyék be a mesébe.
De nem és nem, az Istennek sem fogta fel, hogy mi történik és miért!
Viszont, ha már idejöttem, meg éhes is vagyok, a kaja is itt sül az orrom előtt, hát valahogy mégiscsak enni kéne – morfondírozott Robi.
Várt még egy picit, miközben elszívott egy „marist” Malacka megmaradt készletéből.
Mézes-mustáros? - kérdezte Robi.
Az! - válaszolta röviden Micimackó.
Most már kész van? - kérdezte türelmetlenül Robi Micimackótól.
Bár közöd nincs hozzá, de igen készen van – mondta Micimackó és egy mozdulattal kihúzta a nyársat Malacka ropogósra sült combjai közül.
Csak egy maradhat, csak egy maradhat… – mondogatta magában Robi és közelebb lépett Micimackóhoz. Bal kézzel kedvesen átölelte, mintha barátkozni akarna, majd feltolta a nyársat Micimackó seggébe és a tűz fölé rakta a kapálódzó medvét.
Érdekes volt Micimackó értetlenkedő tekintete, de a tűz fölött ez hamar megváltozott, mondhatnám hamuvá lett.
Reggelire a malac, vacsorára meg medve, ez így jó is lesz, Tigris meg kapja be! – gondolkodott Robi és kabátja újával letörölte a zsírt szája széléről.